ADALÉKOK EGY MOLDVAI CSÁNGÓ FALU NÉPI NÖVÉNYISMERETÉHEZ

Szerző: Benedek H. Erika
Forrás

A dolgozatban egy Bakó megyei csángó falu, Csík (Ciucani) népi növényismeretéről közlök adatokat, a teljesség igénye nélkül. A falu Somoska és Felsőrekecsin közelében fekszik, távol esik a műutaktól, nehezen közelíthető meg. A közeli falvakkal földút köti össze, ez biztonságosan csak gyalogosan vagy szekérrel vehető igénybe. Tömegközlekedési eszköz nem jár a faluba. Ilyen körülmények között a külvilággal való kapcsolattartás igen nehézkes. Felsőtagozatos iskola, gyógyszertár, orvosi rendelő nincs a faluban. A legközelebbi vasútállomáshoz több mint egy órát kell gyalogolni erdőn keresztül, a legközelebbi város (Bakó) kb. 50 km-re van.

Gyűjtést több ízben végeztem ebben a faluban. Kezdetben a növények azonosításához színes képeket használtam, később aztán élő növényeket is gyűjtve ismételtem meg az azonosítást. Bár az ellenőrző növényazonosítás célja az esetleges tévedések kiküszöbölése volt, a tévedés lehetősége azonban teljes mértékben így sem zárható ki. Tapasztalataim szerint a növények hasonlóságukkal még a tapasztalt növénygyűjtőket is megtévesztik, így fordulhat elő az, hogy ugyanaz az adatközlő időnként több különböző növényt ugyanazzal a névvel nevez meg.

Amint már említettem, nem áll szándékomban kimerítő anyagot közölni a csíki népi növényismeretről, csak néhány adatot szeretnék bemutatni ebből a tudásanyagból. A bemutatásra kerülő anyagban a leggyakrabban használt növények szerepelnek, ezek legnagyobb részét a gyógyászati célokra használt növények teszik ki. Ezenkívül tartalmaz még néhány étkezésre, állatétkeztetésre, textíliafestésre és mágikus célokra gyűjtögetett növényt. A gyakorlati célokra gyűjtögetett növények mellett közlöm az azonosított, de gyakorlati célokra nem használt növények listáját is.

A gyógynövények

A csíki ember – körülményei miatt érthető módon – bármilyen egészségügyi probléma esetén szívesebben alkalmazza a gyógynövényeket és természetes anyagokat, mint a gyógyszereket. Ezek a tőlük idegen gyógyszerekkel szemben könnyen hozzáférhetőek, adagolásuk számukra egyszerübb, a tévedési lehetőség kisebb, hiszen kizárólag olyan növényeket használnak, amelyeket már generációk óta jól ismernek.

A gyógynövények felhasználási módja igen változatos. Alkalmazzák magát a frissen szedett növényt, közvetlenül a beteg testrészre helyezve. Erre a célra főként a növény levelét, virágát vagy gyümölcsét használják. A növényeket főzetek formájában is felhasználják; erre alkalmas lehet az egész növény, tehát szára, levele, virágja, gyümölcse egyaránt. A főzete-ket tea vagy fürdő formájában alkalmazzák. Alkoholos kivonatot készítenek a magvakból. Füstölik magukat a szárított növényekkel. A gyökereket frissen vagy tartósítva fogyasztják.

A 70-es években a csíkiak nagy mennyiségben gyűjtötték a gyógynövényeket, eladási célból is, az államnak. Ma már csak saját szükségleteiket kielégítő mennyiségeket gyűjtenek. A virágos növényeket virágzásuk idején, a gyümölcsöket beérésük után szedik; főként szárítással és aszalással tartósítják őket.

Az adatközlőim 15-80 év közötti nők voltak. Növényismeretük változónak bizonyult: a fiatalabbak inkább csak felismerik a növényeket, a hatásukat, felhasználási módjukat még vagy már nem ismerik. Az idősebb adatközlők tudásanyaga mind mennyiségi, mind gyakorlati ismeretek szempontjából sokkal gazdagabb.

A növényeket betegségek, illetve a nekik tulajdonított hatás szerint csoportosítottam. Azokat a növényeket, amelyeket hivatalosan is gyógynövényként ismernek el, a dolgozat végén szereplő növénylistán csillaggal jelöltem meg.

A REUMA okozhatja a csíkiaknak a legtöbb kellemetlenséget, mert a legtöbb növényt e betegség gyógyítójaként nevezték meg. Úgy tartják, hogy hetvenhétféle reuma, vagy ahogy ők nevezik, vesztés van, és ahhoz, hogy ezek elmúljanak, kilencvenkilenc féle gyógynövény főzetében kell megfürödni. A reuma kezelésére főként /eredőket ajánlanak. A betegség kezelésében a következő növényeket tartják hatásosnak: csileán: csalán (Urtica dioica), a rosztopászkámk nevezett vérehulló fecskefű (Chelidonium május), a coada caluluinak és fentőfímek nevezett mezei zsurló (Equisetum arvense), káptalan: acsalapu (Petasites officinalis), timény dudó: papsajtmályva (Malva vulgaris), hét adástól való dudó: veronika (Veronica officinalis), romanita: orvosi székfű (Matricaria discodea), pui virág: kukorica virága (Zea mays), hintő rontó: varjú bogyó (Empetram nigrum), pézsma: búzavirág (Centaurea cyamus), kánya harangvirág (Campanula rapunculoides), dió(fa) levele (Juglans regia), minta: lómenta (Mentha longifolia), pelin: fehér üröm (Artemisia absinthium). Tehát ezek azok a növények, melyek főzetéből ajánlott fürdőt venni. Ezeken kívül még van néhány növény, amelyet közvetlenül a fájó testrészre helyezve alkalmaznak. A tormát (Armoracia lapathifolia) megreszelik, a reszeléket egy textil segítségével a fájó részre kötik. A matraguna: nadragulya (Atropa belladonna) tövét a tormához hasonlóan alkalmazzák, megtörik és a beteg részre helyezik. Hatásosnak tartják még a. paradicsom (Solanum lycopersicum) szárát és levelét, ezt is az előzőekhez hasonlóan alkalmazzák. Ezeken kívül még alkalmaznak egy petróleum, zöld dió, kukoricaüszög keveréket. A recept a következő: 16 zöld diót négybe kell vágni, egy kukoricaüszköt (Ustilago zeae) megszárítanak és a diókkal együtt beleteszik egy liter motorinába. Néhány napig állni hagyják a keveréket, majd ezzel kenegetik a fájó részeket.
TÖRÉSEK esetén a növényeket a törött és megdagadt testrészre helyezik. Erre alkalmas a kurkánpitty: lapulevelű keserűfű (Polygonum lapathifolium), az utilapi: széleslevelű útifű (Plantago major), lándzsás útifű (Plantage lanceolata) levele, a fekete nadálytő (Symphytum officinale) töve. Testül való dudának nevezik a libapimpőt (Potentilla anserina), ezt megtörik és rákötik a törött testrészre, de ugyanezt alkalmazzák a megrepedezett sarok kezelésére is. Az atraceh: fecsketárnics (Gentiana asclepiadea) péppé főzik, és ezt helyezik a törésre. Alkalmasnak tartják továbbá a háztetőmohát (Syntrichia ruralis) és az ezüstmohát (Bryumargenteum), amelyet a törött, megdagadt részre kell rákötni.
IZOMGÖRCS jelentkezésekor két növényt használnak: az egyik a dió(fa) levele (Juglans regia), a másik az orbánc dudának nevezett fűzlevelű peremizs (Inula salcina). Mindkettőből fürdőt készítenek.
A SEBEK gyógyulását a sérült részre helyezett anyagokkal próbálják siettetni. A leghatásosabbnak a katángot: katángkóró (Cichorium intibus) tartják, a virágját bedugják a süléstől vagy vágástól keletkezett nyílásba. A macskavirágnak: pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis) ugyancsak a virágját kell a sérült felületre ráhelyezni. A réti imolát (Centaurea iacea) és a vadrezedát (Reseda lutea) is jónak tartják hránáknak, bekötni véle. kféregfarkú dudának nevezett közönséges cickafarkból (Achillea millefolium) főzetet készítenek, és azzal borogatják a sebeket.
A BÍBONÁnak nevezett kelések, gyulladások gyógyítására külsődleges kezeléseket alkalmaznak; vagy magával a növénnyel, Vagy annak valamilyen főzetével borogatják a beteg testrészt. Ilyen jellegű betegségek esetén úgy tartják, hogy jó az utilapi (Plantago major és Plantago lanceolata) levelét rátenni a fájó részre. A gyakran megjelenő kelések kezelésére az erdei aranyvessző (Solidage virga-urea) teáját ajánlják. A nyakon keletkező nagy pokoltól, bíbonától való a kurkánpitty: lapulevelű keserűfű (Polygonum lapathifolium) levelei. A talpa gástiit: gyömbérgyökér (Geum) előbb megtörik, aztán megfőzik, majd az így keletkezett pépet kötik rá a kelésre. A plescalita dudót: mezei varfű (Knautia arvansis) megfőzik, ebben a főzetben kell megfüröszteni, illetve ezzel kell borogatni a bibonát, furunkulust. Ezek közül a legerősebb hatásúnak tartott kurkánpittyct használják a leggyakrabban. Ez a legcsúnyább, kutyacsecsnek nevezett bibonát is elmulasztja a csíkiak tapasztalata szerint. Ez a fajta bíbona a kutya által kinyalt, de jól ki nem mosott edényből való ételfogyasztás miatt keletkezik az emberen.

A lábon keletkező bíbonára, az orbáncra az orbánc dudának nevezett füzfalevelű peremizs (Inula salicina) levelét teszik rá. A pokolvar nevű kelés ellen a leghatásosabb a kender (Cannabis sativa). A fejbőrön keletkező sebeket a plescalita dudó: mezei varfű (Knautia arvensis) virágjának, kékkőnek és tejszínnek a keverékéből készített péppel orvosolják. A kukoricacsutka (Zea mays) hamvának és kékkőnek a keverékével gyógyítják azt a fajta bibonát, ami megyén kereken. Az udma nevű bíbonára méhviasz és hagyma keverékét kötik rá. Ez a keverék állításuk szerint a töves bibonát is kiszedi, és amelyik terül el, azt is. A nagy felületen elterjedő kiütésekre a naprafordulónak nevezett napraforgó (Helianthus annuus) levelének és kékkőnek a keverékét teszik. A keverés előtt a levelet természetesen apróra vagdalják. A nagy bíbonák kezelésére jónak tartják még a hagymát (Allium) és a fokhagymát (Allium sativum), a csíkiak szerint ez kihozza a bíbona mérgét.
SÜLÉSEK kezelésére étolajat használnak, valamint egy gombafélét, a lópaszagónak nevezett óriáspöfeteget (Calvatia maxima). Ez utóbbinak a pora mind a vágástól, mind a süléstől keletkezett sérülést gyógyítja, a sérült felület nem nedvesedik be tőle a csíkiak tapasztalatai szerint.
KIÜTÉSEK, SZEMÖLCSÖK kezelésére nem azokat a növényeket alkalmazzák, amelyeket a bíbonák esetében. Az ebsemeregnek nevezett bőrbetegség jelentkezésekor a kutyavirágot: fehér tündérrózsa (Ninphae álba) alkalmazzák. Másfajta kiütés esetén bódító barabolyból (Chaerophyllum temulum) készült fürdőt használnak.

Semerektől, amik mutálódnak, és szemölcsök ellen a rosztopászkának nevezett fecskefuvet (Chelidonium május) tartják a leghasznosabbnak. A pattanásszerü kiütések ellen pedig pojarnitáböX: orbáncfű (Hypericum perforatum) készült tea és kékkő keverékét alkalmazzák.
Az asszonyok hátukon szállítják haza a szénát. Csík 1992. Fotó: Pozsony Ferenc

Asszonyok végzik a mezőgazdasági munka nehezét a legtöbb faluban Kulsőrekecsin 1991. Fotó: Pozsony Ferenc

8. EMÉSZTÉSI ZAVAROK, GYOMOR-, MÁJPROBLÉMÁK- a belső szervek rendellenes működését teák fogyasztásával próbálják orvosolni, alhtasuk szerint sikeres módon. Emésztési zavarok esetén a következő növényekből készült ceaiokat, teákat fogyasztják: útifű (Plantago major es Plantago lanceolata), romanita: orvosi székfű (Matricaria ehamomilla), papadia: gyermekláncfű (Taraxacum officinale) Sárgaság ellen a straita ciobanuluit. a pásztortáskát (Capsella bursa-pastoris) ajánljak, de alkalmaznak még más anyagokat is. Hasznosnak tartják a csalangyökeret, a Szűz Mária virága nevű sárga színű növényt, amelyet nem sikerült azonosítanom. Ezeken kívül a sárgaság ellen még hatásosnak tartjak az ember, vizelet fogyasztását is, a beteg fogyaszthatja akár a sa-látjat akar a másét. Ugyancsak a sárgaság gyógyítására van egy különleges eljárásuk: egy aszalt szilvába kilenc darab emberi vagy disznótetüt esznek elot), mindezt úgy kell megtenni, hogy a beteg ne tudjon róla Meg kell vele etetni, majd megmondani, hogy mit evett, ez annyira meg-lanytatja, hogy kiveti a sárigságot. A cickafark (Achilleum millefolium) ozeterol azt tartják, hogy a legelőrehaladottabb állapotban lévő gyomor-tekelyt is képes rendbe hozni. Hasmenés esetén murkot (Daucus carota) és rizst főznek össze, vagy akáclevél (Robinia pseudo-acacia) és fűzlevél (Sahx) keverékéből készült teát isznak. Nagyon erős hasmenéskor (tartatás vervel fosástól vérvei) 1-3 szál cintóriából: északi kakukkfű thymus serpyllum) készített teából kell egy csészével elfogyasztani állításuk szerint a hatás azonnali. Székrekedés esetén olajat: unt de lemn togyasztanak. Májproblémák esetén a porcsfű: madárkeserűfü (Poligonum aviculare) teáját is fogyasztják. Bélcsavarodás jelentkezésekor reszelt .etek (Raphanus) és ecet keverékét fogyasztják meleg máléval (puliszka) ez kitakarítja a beteget. A gyermekláncfűből készítenek egyfajta édességet, amely szerintük a májnak is jót tesz. Az elkészítés módja- 100-150 gyermekláncfű (Taraxacum officinale) virágját összefőzik’ cukorral (zanarkaval), addig főzik, míg mézszerű anyag keletkezik. A későbbiekben ugy fogyasztják, mint a mézet.

Hasfájás esetén a hagymát (Allium) megtörik és rákötik a hasfalra A csíkiaknak gilisztahajtásra is több módszerük van. Hatásos szerintük a cukorra csepegtetett petróleum, gyermeknek, felnőttnek egyaránt Egy másik: recept szerint édes tejbe fokhagymát (Allium sativum) kell tenni Mim hagyják néhány órát, majd leszűrik és a tejet elfogyasztják Egy másik recept szerint bodzafát (Sambucus) kell tejjel együtt felforralni és el-logyasztani.

9. A VESE megbetegedéseit cseresznyeszár (Cerasus avium) és a frunza de mesteacánnek nevezett nyírfalevél (Betula) teájával gyógyítják. Ez utóbbi különösen akkor hatásos, ha május elsején szedik. Állításuk szerint egy háromnapos keserű cseresznyeszár- és nyírfalevélkúra kioldja a vesekövet. Ha valakinek véres a vizelete, akkor petrezselyem- (Petroselinum crispum) teát kell fogyasztania. A gyakran odavizelő gyermeknek puihajból: kukoricahaj (Maydis stigma) készítenek teát.

A SZÍV rendellenességeit a cintóriának nevezett északi kakukkfűből (Thymus serpyllum) készült teával, a zsügomba virágnak nevezett piros keltike (Corydallis cava) apró, a burgonyáéhoz hasonló gumóival gyógyítják. Ez utóbbiból az előírás szerint kilenc darabot kell bevenni a gyógyuláshoz. Szüfájás esetén jónak tartják a csombort is (Thymus vulgaris), megtörik, vízbe teszik és megisszák.
A TÜDŐ megbetegedéseinek a gyógyítására alkalmasnak tartják a martilapuból (Tussilago farfara), a gyermekláncfűből (Taraxacum officinale), valamint a kányavirágnak nevezett madárberkenye (Sorbus aucuparis) begyéből készült teát. Hatásosnak tartják a madárberkenye bogyóinak a levéből és mézből készült keverék fogyasztását is, ebből reggelente egy kanállal kell bevenni. Mellkasi fájdalmak esetén az utilapi (Plantago major és Plantago lanceolata) levelét helyezik a mellkasra, de hasznosnak tartják főleg fulladásos tünetek esetén az olajjal megkent káposztalevél (Brassica oleracea) mellkasra való helyezését is. A frissen szedett fenyőrügyből (Pinus sylvestris) és cukorból szirupot főznek, majd leszűrik és tizennyolc napot állni hagyják. Tüdőfájdalmak és fulladásos megbetegedések esetén használ. Jónak tartják még a retket (Raphanus), szirópol készítenek belőle oly módon, hogy kivájják a retek közepét, mézet tesznek bele. A retek alján kicsepegő folyadékból kell egy-egy kanállal bevenni.
KÖHÖGÉS csillapítására a következő növényekből készült teákat használják: orbáncfű (Hypericum perforatum), gyermekláncfű (Taraxacum officinale), kukoricahaj (Maydis stigma), cickafark (Achillea millefolium), salcám: fehér akác (Robinia pseudo-acacia). A szamárköhögés gyógyítására a legalkalmasabbnak a fekete bodza (Sambucus nigra) teáját tartják. Fulladásos köhögés ellen a szorulástól való dudának nevezett borsfüvet (Clinopodium vulgare) használják. A kicsi gyermek köhögését utilapiból készített (Plantago major és Plantago lanceolata) teával és sziruppal csillapítják. Krónikus fulladásos köhögés esetén közönséges Ínfűből (Ajuga arvensis) készült fürdővel gyógyítják a betegséget. Ezeken kívül teát készítenek még zabból (Avena), fekete levelű mogyoróból (Corylus avellana) és a kerek csipkének nevezett mezei iringóból (Eryngium campestre).
A FEJFÁJÁSt növényekből készült borogatásokkal és füstöléssel szüntetik meg. Borogatás formájában alkalmazzák a palack dudának is nevezett pásztortáskát (Capsella bursa pastoris): megtörik a növényt és egy ruhadarabra helyezve bekötik a beteg fejét. Erős fejfájás esetén kenderrel (Cannabis sativa) füstölik magukat. Egy nagyobb ruhadarab alatt meggyújtják a megszárított növényt, és a füstjét belélegzik. Ezenkívül még borogatáskánt alkalmazzák a zellert (Alpium graveolens) és a leostyánt, mindkettőt megtörik és rákötik a fejre.
A FÜLFÁJÁSt a következő növényekkel orvosolják: a kőrózsát (Saxifraga sarmentosa) megtörik, kifacsarják, és a fülbe belecsepegtetik. Ez állítólag még a halláskárosítást is javítja. Egy másik gyakran használt növény a karalábé (Brassica oleracea varbotrytis), ezt ők csókarépának nevezik és felkötik a fültőre fülfájás esetén. Hasonló módon hasznosítják a burgonyát (Solanum tuberosum): ha megdagad a nyaka valakinek, valószínűleg ezt kötik a fültőre mumpsz esetén.

15. FOGFÁJÁS ÉS A SZÁJ BETEGSÉGEI ellen a következőket használják: Erős fejfájás esetén kenderrel (Cannabis sativa) és a Szent Antal máknak nevezett halovány aszattal (Cirsium oleraceum) füstölik meg magukat. Ugyancsak fogfájás csillapítására használják a besikés dudónak nevezett körömvirágból (Calendula officinalis) készült teát, amellyel megvontassák (öblítik) a fogakat. A Szent Antal tűzinek nevezett foggyulladást csipkéből: mezei iringó (Eryngium campestre) készült pépes főzet arcra, fogra való rákötésével próbálják megszüntetni. A besina porculuinak nevezett maszlagos nadragulyából (Atropa belladona) a ben ne található piros gyöngyöket használják fel, ezt helyezik a fájó fogra. A bába bélesből: erdei mályva (Malva sylvestris) készült teával megvontatják a fogakat. A nezsit dudónak nevezett bolondító beléndekkel (Hyoscyamus niger) megáburáltatják (gőzölik) a fogakat. A hámiásnak nevezett szájbetegséget, melynek tünetei, hogy kidagadnak az ajkak és megtarkul a bőre, csalánteával (Urtica dioica), valamint parlagi madárhúr (Cerastium arvense) és réti madárhúr (Cerastium fontanum) főzetével gyógyítják. Sebes ajakra a plescalita dudából: mezei varfű (Knautia arvensis) készült teát ajánlják. A lyukas fogra, ha fáj, hagymát (Allium) tesznek.

16. A SZEM gyógyítására alkalmas növények közül csak a vakság ke zelésére használtakat említették. Ha kicsi gyermeknek nem nyílik ki a szeme, akkor a szánka dudának nevezett sárga tárnics (Gentiana lutea) teájával mosogatják a beteg szemet. Adatközlőim állítása szerint jó a vakoknak megmosni a szemeiket a magas vagy csipkés bóterjánnak nevezett erdei mácsonya (Dipsacus fullonum) levelei közé gyűlő folyadékkal. Ezenkívül hatásosnak tartják a káposztamaggal (Brassica oleracea) való füstölést.

A NŐI BAJOK orvoslására is növényi teákat, fürdőket és egy alkoholos kivonatot használnak. Erős, rendellenes vérzés esetén a kék vitéznek nevezett mezei szarkalábból (Consolida regalis) és a bóterjános burjánnak nevezett apró bojtorjánból (Agrimonia eupatoria) vagy közönséges párlófüből (Agrimonia eupatoria) készített teákat fogyasztják. A kék vitéznek csak a virágját hasznosítják, a bóterjános burjánból pedig csak nagyon kevés kell (max. 3 szál). Ugyancsak vérzések (hemoragia) esetén készítenek teát a talpa gástiinek nevezett gyömbérgyökérből (Geum urbanum). Fehérfolyás esetén alkoholos kivonatot készítenek a sárga fagyöngyből: fakin (Loranthus europaeus), valamint a gyöngyös dudának nevezett egynyári székfűből (Mercurialis annua). Augusztusban szedik a magvakat és a gyöngyöket, mindkettőt megtörik, átszűrik egy gyér vásznon és pálinkába teszik. Az arány: 100 g mag/l 1 pálinka. Egyszerre csak egy pohárkával kell megigyon a beteg. Ugyanilyen esetekben használják a Szentjános virágjának nevezett mezei zsálya (Salvia pratensis) fehér változatának a teáját, valamint az orvosi somkórót (Melilotus officinalis). Felfázásos megbetegedés esetén vagy szülés után ajánlják a menta (Mentha), orvosi székfű (Matricaria chamomilla) és diólevél (Juglans regia) keverékéből készült fürdőt.

ABORTIV SZERként két növényt említettek: az egyik az oleander (Nerium oleander), ennek a leveléből főznek teát. A másik a Szűz Mária tenere néven emlegetett gilisztaüző varádics (Tanacetum vulgare), ebből is teát készítenek.

FÉRFIBAJOK néven nevezem azt a betegséget, amelyet a csíkiak a férfiak fehérfolyásaként emlegettek. Szerintük a férfiak fehérfolyása egy ragályos betegség, amelyet gyógyítani kell. Többnyire ugyanazokkal a növényekkel gyógyítják, mint a női fehérfolyást, azzal az eltéréssel, hogy a növényeknek egy más színű változatát alkalmazzák. Az alkalmazott növények a következők: fehér fagyöngy (Viscum album) alkoholos kivonata, az orvosi somkóró (Melilotus officinalis) fehér változatának teája, a mezei zsálya (Salvia officinalis) kék virágú változatának a teája, valamint a szőrös dudának nevezett terjőkekígyószisz (Echium vulgare).

20. Az ÚJSZÜLÖTTGONDOZÁSban is szívesen alkalmaznak ter mészetes anyagokat. Teának és fürdőnek egyaránt használják a romani(át: orvosi székfű (Matricaria chamomilla), a közönséges cickafarkot (Achillea millefolium), a Szent György virágnak nevezett tavaszi kanka-lint (Primula veris) és sugár kankalint (Primula elatior), valamint a csalánt (Urtica dioica). Amely gyermeknek nem nyílik ki a szeme, annak a szánka dudának nevezett sárga tárnics (Gentiana lutea) főzetével mosogatják a szemét. Ugyanennek a növénynek a főzetét alkalmazzák akkor is, ha a gyereket találja a rossz – sokat sír, ilyenkor fürdő formájában használják. Fürdőként alkalmazzák továbbá a szúrós kenderkefű (Galeopsis tetrahit) és a cintória: északi kakukkfű (Thymus serpyllum) főzetét. Ha a kicsi gyermek idejében nem indul meg járni, akkor az ineresztőnek nevezett heverő patkófüből (Hippocrepis comosa) készített főzetben fürösztik meg. Hasonló hatást tulajdonítanak a sánkórénak nevezett tövises iglicének (Onosis spinosa), ebből is fürdőt készítenek, hogy a gyermek hamarabb induljon meg.

A szőrösen született gyermeket abagasnak nevezik. A szőrzet eltávolítására is növényi főzeteket használnak. Jó hatású a sánkóré: tövises iglice (Onosis spinosa), a pui haj: kukoricahaj (Zea mays) és a bábic dudának nevezett fekete peszterce (Ballota nigra). Mindháromból fürdőt készítenek. Erre a célra az a kukorica alkalmas, amelynek nem tetszik (látszik) a szemje.

21. IJEDTSÉG ellen csak a füstölés bizonyul hatásosnak – állítják a csíkiak. Ez valamiféle pszichikai rendellenesség, izgatottság, nyugtalanság formájában nyilvánul meg. Ennek megszüntetésére a következő növényekkel füstölik magukat: csipke: tengerparti iringó (Eryngium maritimum), Szent Antal mákja: halovány aszat (Cirsium oleraceum) és nagy ijedtségtől való dudó: sédkender (Eupatorium cannabinum). A füstölés módja ugyanaz, mint a fogfájás esetében történő füstöléskor: a szárított növény füstjét lélegzik be.

Ezek voltak tehát azok a növények, amelyeket a csíkiak gyógynövényként hasznosítanak. A dolgozat következő részében azok a növények szerepelnek, amelyeket más célokra használnak fel.

1. Étkezési célokra gyűjtögetett növények

Néhány növényt a csíkiak kizárólag étkezési célokra gyűjtenek. Ezek között vannak vadon termő gyümölcsök, nyersen fogyasztható zöld növények és olyanok is, amelyeket főzésre használnak. A gyümölcsét szedik: az eperé vagy copsa néven emlegetett csattogó szamócának (Fragara viridis), kerti szamócának (Fragaria moschata), a cederének hívott hamvas szedernek (Rubus caesius), vadszedemek (Rubus fruticosus) és a kökénynek (Prunus spinosa). A szamócákat kizárólag nyersen fogyasztják, a szedrekből dulceafát (lekvár) is készítenek, a kökényt pedig felhasználják ételsavanyításhoz is: sebesítőnek. Zölden fogyasztják a Szent György salátának hívott mocsári gólyahírt (Chaltha palustris): a virágtalan növényt sóval megsúrolják, ecettel és kaporral ízesítik, nyersen fogyasztják. A mezei tyúkháj at (Gagea pratensis) és a sebeskének nevezett erdei madársóskát (Oxalis acetosella) is frissen, nyersen fogyasztják, főleg a gyerekek. A csalánból (Urtica dioica) főzeléket készítenek, ezt tormával ízesítik. A martilevélnek nevezett martilapuba (Tussilago farfara) és a labodának nevezett paralibatopba (Chenopodium bonus-henricus), illetve levelébe geluskát töltenek. Az ezekbe készített töltelék nagyjából megegyezik azzal, amit a töltött káposztába szoktak tenni. A zöld diót felhasználják édesség, dulceafa készítésére: a még éretlen dióról lehámozzák a zöld burkát, a megmaradt részből lekvárt főznek. Ugyancsak édesség készítésére használják a gyermekláncfű (Taraxacum officinale) virágát. Ebből cukorral és vízzel összefőzve mézet készítenek. Azonkívül, hogy édességként fogyasztják, májbetegeknek is jót tesz. A kökényen kívül egyfajta sárga szilvával is savanyítják az ételt, de erre a célra csak zöld állapotában alkalmas.

A csíkiak által gyűjtögetett növények jelentős csoportját képezik a gombák. A következő fajtákat szedik: csipke hercsók: közönséges kucsmagomba (Morchella esculenta), urisapka: redőgomba (Gyromitra escu-lenta), petrezselyemgomba: rózsaszínű korallgomba (Ramaria botrytis), bighélib: jóféle vargánya (Boletus edulis), rókagomba: közönséges rókagomba (Cantharellus cibarius), szöszke vagy keserűgomba: keserűgomba (Lactarius piperatus), galamb gomba: kékhátú galambgomba (Russula), opinteala: gyűrűs tölcsérgomba (Clitocybe mellea), nyikoréc: lila peresz-ke (Tricholoma nudum), lópaszagó: óriáspöfeteg (Calvatia maxima). Szerintük nem ehető a csiperke: közönséges csiperke (Psalliota campestris), a császárgomba (Amanita caesarea), ülügomba: nagy őzlábgomba (Lepiotaprocera).

A következő növényekből készült teákat kellemes ízükért fogyasztják: száldop virág (Tilia platyphillos és Tilia cordata), máciesnek nevezett gyepűrózsa (Rosa camina) gyümölcse, az almafa (Malus sylvestris és Malus domestica) virága, a körtefa virága (Pyrus communis), som (Cornus).

MÉRGEZŐNEK TARTJÁK a következő növényeket (egy részüket nem tudták megnevezni, csak azt tudták, hogy óvakodni kell tőlük): közönséges galaj (Galium), palástfű (Alchemilla vulgaris), a pakkantó dudónak nevezett podagrafíí (Aegopodium podagaria), a lumanaricának nevezett molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus), fekete ökörfarkkóró (Verbascum nigrum), csilláros ökörfarkkóró (Verbascum lichnitis), valamint a fehér zászpa (Verbascum album). Ez utóbbit kis állatok mérgezésére használják is. Ezeken kívül még mérgezőként nevezték meg a matragunát: nadragulya (Atropa belladona).

2. Állattakarmányozásban és állatgyógyászatban használt növények

Tavasszal és nyáron a csíkiak a következő növényekkel egészítik ki az állatok étrendjét: szulák: apró szulák (Convolvulvus arvensis), a papadiának vagy cikóriának nevezett gyermekláncfű (Taraxacum officinale), disznyókáposzta: szúrós csorbóka (Sonculus asper) – ezeket a disznók etetésére használják; a trifoinak nevezett fehér herét (Trifolium repens) és erdei herét (Trifolium medium) a marhák takarmányozására használják. Úgy tartják, hogy a caprita labodának nevezett fehér libatoptól (Chenopodium album) a marha pakkon ki, ha megeszi.

Az állatok gyógyítására a következő növényeket használják: pelin: fehér üröm (Artemisia absinthium), az állati sebeket mossák meg a fözeté-vel, befogja a hránát. A vadcsombornak nevezett fekete üröm (Artemisia vulgaris) főzete alkalmas a megnyüvesedett sebek kimosására. A rasuc dudónak nevezett baracklevelű keserűfü (Polygonum persicaria) fözetével mossák meg a juhok tőgyét, amikor az megdagad. Annak az állatnak, amelyik megeszi a poklát (méhlepény), pergelt rozsot (Secale) adnak, ez kitisztítja, kiveti tőle, különben állításuk szerint nem adna tejet az állat.

Az állatokkal kapcsolatban egy mágikus eljárásra használt növényt is említettek: az ördögbordának nevezett erdei pajzsikát (Dryopteris filix-mas). Ezzel a növénnyel kenik be azoknak a teheneknek a tőgyét, amelyeknek elvették a tejét.

3. Jóslásra használják

a mána nevű növényt, amelyet a foltos kontyvirágban (Arum maculatum) és a sárkánygyökérben (Calla palustris) véltek felismerni. A növény hosz-szúkás alakú magvas részét felosztják részekre, minden résznek megfeleltetnek egy növényt, lentről felfelé haladva a beosztásban. Ezek a következők: pui (kukorica), put ina (borszőlő), zab, árpa, búza. Úgy tartják, hogy abból a növényből várható abban az évben a legnagyobb termés, amely által jelképezett részen a leggazdagabb a növény magvakban.

Említettek még egy növényt, amely elősegíti egy másik növény terméshozamának a növelését. Ezt a növényt baklatónak hívják, nem más, mint a tarlóhere (Trifolium arvense), és az uborkára (Cucumis sativus) teszik rá, mert ettől az jobban köt, nagyobb termést hoz.

4. Festésre használt növények

A csíkiak napjainkban is nagyon kevés dolgot vásárolnak üzletből. A textíliák nagy részét (ruházati cikkek, ágyterítők, falvédők stb.) még ma is maguk állítják elő. Főként gyapjút használnak, ezt maguk fonják, festik, szövik. A festékanyagokat a következő növényekből nyerik: égerfa (Alnus), ennek a héjából nyernek vörös és barna színt; vadalma (Malus sylvestris), ennek a kérgéből sárga színű anyagot vonnak ki; ugyancsak sárga színt lehet festeni a hagyma (Allium) héjával; barnára lehet festeni dióhéjjal (Juglans regia). Állatbőr cserzésére a cser (Quercus cerris) kérgét használják.

5. Mágikus célokra használt növények

Mágikus célokon most a gonosz távol tartására tett kísérleteket kell érteni. Erre a célra Csíkban is a fokhagyma a legalkalmasabb (Allium sativum). Szent Andráskor ezzel kenik meg az ajtó sarkát, hogy a farkas ne járjon, kerülje el a házat. Ugyancsak fokhagymával kenik meg az egyedül hagyott kisgyermek mellé helyezett kanalat is.

Hasonló célokra használják a szentelt virágokat/növényeket is. Minden év augusztus 15-én megszentelik az egész évben gyűjtött növényeket, ezeket aztán később több célra is felhasználják. Először is a szentelt gyógynövényeknek erősebb hatást tulajdonítanak. A halott feje alá kerülő párnát is szentelt növényekkel töltik meg, hogy a rossz kerülje el a holtat, mert a szentelt virágtulfut a rossz. Rossz idő, nagy homály közeledtekor szentelt virágot égetnek el, szentelt gyertyával gyújtják meg, és közben a Miatyánkot imádkozzák.

Végül megemlítek még egy növényt, melynek talán az egészségügyi célokra használt növények között lenne a helye, de felhasználási célját tekintve mégis ide soroltam. Az acatnak nevezett mezei aszatból (Cirsium arvense) készült főzetet arra használják, hogy eldöntsék, hogy egy ágyban fekvő súlyos beteg életre való-e vagy sem. Kihangsúlyozták, hogy csak hosszantartó betegség esetén szabad használni, mivel egészséges embernek ártana. Kilenc szál növényből fürdőt készítenek és megfürösztik benne a beteget, aki ha életre való, akkor három nap alatt megjő, ha pedig nem az, akkor meghal.

A csíkiak által használt növénynevek nyelvészeti elemzésére nem vállalkozom, de néhány nyilvánvaló tény összefoglalására igen.

Az általuk használt növényneveken, mint ahogy az általuk használt nyelven is erősen érezhető a román nyelv hatása. A növénynevek között vannak román nyelvű átvételek (mácie§, romanita, opinteala, pojarnita stb.), ezek között vannak olyan szóalakok, amelyek teljesen megegyeznek a román nyelvű alakkal, mások torzult, megváltozott alakban vannak jelen, ismét mások szinte teljesen beilleszkedtek a magyar nyelvbe, szókapcsolatokba kerülnek bele, ragokat, képzőket kapnak. E nevek használóiban az esetek többségében nem tudatosul, hogy idegen szavakat használnak, nagyon kevés esetben jelezték, hogy a használt név román nyelvű.

A növénynevek egy másik jelentős része magyar nyelvű, ezek között vannak olyanok, amelyek minden szempontból megegyeznek a hivatalos magyar elnevezéssel, másokat már átalakult formában használnak.

Én azokat a neveket, amelyekben a növényt valamilyen jellegzetességével (gyöngyös dudó) vagy a növény által gyógyított betegséggel neveznek meg (szorulástól való dudó), belső keletkezésűeknek tartom.’

Következtetések levonása nem feladatom, hiszen a dolgozatban csak anyagközlésre vállalkoztam, befejezésképpen azonban mégis teszek egy megjegyzést. A dolgozatban szereplő növények számát tekintve (és ez nem tükrözi a csíkiak teljes tudásanyagát) nyugodtan megállapítható, hogy a csíkiak nagyon jól ismerik a környezetükben élő növényeket és ilyen értelemben jól kiaknázzák a természet nyújtotta lehetőségeket. Figyelembe véve azt is, hogy az általuk használt gyógynövények nagy része hivatalosan is gyógynövényként van számon tartva, azt kell mondanom, hogy ez nemcsak nagyon gazdag tudásanyag, de szilárd tapasztatokon nyugvó, értékes tudás is.

Függelék

A dolgozatban szereplő növények

acsalapu – káptalan (Patesites officinalis)

alma (Malus domestica, Malus sylvestris)

apróbojtorján – bóterjános burján (Agrimonia eupatoria)

apró szulák – szulák (Convolvulus arvensis)

aszat, halovány – acat (Cirsium arvense)

baracklevelű keserűfu – rasuc dudó (Polygonum persicaria)

bodza (Sambucus)

bódító baraboly (Chaerophyllum temulum) – mérgező

bolondító beléndek – nezsit dudó (Hyoscyamus niger)

borsfű – szorulástól való dudó (Clinopodium vulgare)

burgonya (Solanum tuberosum)

búzavirág – pézsma (Centaurea cyanus)

csalán – csileán (Urtica dioica)

csattogó szamóca – eperé, copsa (Fragaria viridis)

császárgomba (Amanita caesarea)

cser (Quercus cerris)

cseresznyefa (Cerasus avium)

csilláris ökörfarkkóró (Verbascum lichnitis)

csombor (Thymus vulgaris)

diófa (Juglans regia)

égerfa (Alnus)

egynyári szélfü – gyöngyös dudó (Mercurialis annua)

erdei aranyvessző (Solidago virgaurea)

erdei here – trifoi (Trifolium medium)

erdei madársóska – sebeske (Oxalis acetosella)

erdei mácsonya – magas, csipkés bóterján (Dipsacus fullonum)

erdei pajzsika – ördögborda (Dryopteris filix-mas)

északi kakukkfű – cintória (Thymus serpillum)

ezüstmoha (Bryumargenteum)

fakín – sárga fagyöngy (Loranthus europaeus)

fecsketárnics – atracal (Gentiana asclepiadea)

fehér akác (Robinia pseudo-asacia)

fehér fagyöngy (Viscum album)

fehér here – trifoi (Trifolium repens)

fehér libatop – caprita laboda (Chenopodium album)

fehér tündérrózsa – kutyavirág (Ninphae álba)

fehér üröm – pelin (Artemisia absinthium)

fehér zászpa (Veratum album)

fekete bodza (Sambucus nigra)

fekete nadálytő (Symphytum officinale)

fekete ökörfarkkóró (Verbascum nigrum)

fekete peszterce – bábics dudó (Ballota nigra)

fekete üröm – vadcsombor (Artemisia vulgaris)

fenyő (Pinus sylvestris)

fokhagyma (Allium sativum)

foltos kontyvirág – mána (Arum maculatum)

füz (Salix)

füzlevelü peremizs – orbánc dudó (Inula salcina)

gilisztaűző varádics – Szűz Mária tenere (Tanacetum vulgare)

gyepűrózsa – macies (Rosa camina)

gyermekláncfű – papadia, ciocria (Taraxacum officinale)

gyömbérgyökér – talpa gistii (Geum urbanum)

gyűrűs tölcsérgomba – opinteala (Clitocybe mellea)

hagyma (Allium)

halovány aszat – Szent Antal mákja (Cirsium oleraceum)

hamvas szeder – cedere (Rubus caesius)

hársfa – száldop virág (Tilia)

háztetőmoha (Syntrichia ruralis)

jóféle vargánya – bighélib (Boletus edulis)

karalábé – csókarépa (Brassica oleracea var. botrytis)

káposzta (Brassica oleracea)

kánya harangvirág (Campanula rapunculoides)

katángkóró – katáng (Cichorium intibus)

kender (Cannabis sativa)

kertiszamóca (fragaria moschata)

keserügomba- keserűgomba (Lactarius piperatus)

kékhátú galambgomba – galambgomba (Russula)

kökény (Prunus spinosa)

körömvirág – besikés dudó (Calendula officinalis)

körtefa (Pyrus communis)

közönséges cickafark – féregfarkú, egérfarkú dudó (Achillea millefolium)

közönséges csiperke – csiperke (Psalliata campestris)

közönséges galaj (Galium)

közönséges infű (Ajuga arvensis)

közönséges kucsmagomba – csipke hercsók (Morchella esculenta)

közönséges orbáncfű – pojarnita (Hypericum perforatum)

közönséges rókagomba – rókagomba (Contharellus cibarius)

kőrózsa – kőrósza (Saxifraga sarmentosa)

kukorica – pui (Zea mays)

kukoricaüszög (Ustilago zeae)

lapulevelü keserűfu – kurkánpitty (Polygonum laphatifolium)

lándzsás útifű – utilapi (Plantago lanceolata)

leostyán (Levisticum officinale)

libapimpö – töréstül való dudó (Potentilla anserina)

lila pereszke – nyikoréc (Tricholoma nudum)

Iómenta – minta (Mentha longifolia)

madárberkenye – kánya virág (Sorbus aucuparia)

madárkeserűfű – porcsfű (Poligonum aviculara)

martilapu – martilevél (Tussilago farfara)

mezei iringó – csipke (Eryngium campestre)

mezei szarkaláb – kék vitéz (Consolida regalis)

mezei tyúkháj (Gagea pratensis)

mezei varfű – plescalita dudó (Knautia arvensis)

mezei zsálya – Szent János virága (Salvia officinalis)

mezei zsurló – coada calului, fentőfű (Equisetum arvense)

mocsári gólyahír – Szent György-saláta (Chalta palustris)

molyhos ökörfarkkóró – luminarica (Verbascum thapsus)

murok (Daucus carota)

nadragulya – matraguna, besina porcului (Atropa belladona) – mérgező

nagy őzlábgomba – ülügomba (Lepiota procera)

napraforgó – napraforduló (Helianthus anuus)

nyírfa – mesteacan (Betula)

oíeander – oleandru (Nerium oleander)

óriáspöfeteg – lópaszagó (Calvatia maxima)

orvosi somkóró (Melilotus officinalis)

orvosi székfű – romanija (Matricaria chamomilla)

palástfü (Alchemilla vulgaris)

papsajtmályva (Malva vulgaris)

paradicsom (Solanum lycopersicum)

parajlibatop – laboda (Chenopodium bonus-henricus)

parlagi madárhúr (Cerastium arvense)

patkófú – ineresztő (Hippocrepis comsa)

pásztortáska – straita ciobanului, palack dudó (Capsella bursa pastoris)

petrezselyem (Petroselinum crispum)

pettyegetett tüdőflí – macskavirág (Pulmonaria officinalis)

piros keltike – szügomba virág (Corydalis cava)

podagrafü – pakkantó dudó (Aegopodium podagaria)

redőgomba- urisapka (Gyromitra esculenta)

retek, fekete (Raphanus)

réti imola (Centaurea iacea)

réti madárhúr (Cerastium fontana)

rozs (Secale)

rózsaszínű korallgomba – petrezselyemgomba (Ramaria botrytis)

sárga tárnics – szánka dudó (Gentiana lutea)

sárkánygyökér – mána (Calla palustris)

sédkender – nagy ijedtségtől való dudó (Eupatorium cannabinum)

som (Cornus)

sugár kankalin (Primula elatior)

sugártalan székfű – kutyakapor (Matricaria discodea)

szúrós csorbóka – disznyókáposzta (Sanculus asper)

széleslevelü útiflí – utilapi (Plantago major)

szúrós kenderkefű (Galeopsis tetrahit)

tarlóhere – baklató (Trifolium arvense)

tavaszi kankalin – Szent György-saláta (Primula officinalis)

tengerparti iringó (Eryngium maritimum)

terjőkekígyószisz – szőrös dudó (Echium vulgare)

torma (Armoracia lapathifolia)

tövises iglice (Onosis spinosa)

vadrezeda (Reseda lutea)

vadszeder (Rubus fructicusus)

varjúbogyó – hintőrontó (Empetrum nigrum)

veronika- hét adástól való dudó (Veronica officinalis)

vérehulló fecskefü – rosztopászka (Chelidonum május)

zab (Avena)

zeller (Apium graveolens)

Ismert, de gyakorlati célokra nem használt növények

békavirág: gumós boglárka (Ranunculus bulbosus)

bótorján: közönséges bojtorján (Arctium lappa)

bundisor: vad százszorszép (Bellis perennis) csengettyű virág:

baracklevelü harangvirág (Campanulla persicifolia)

csalánlevelű harangvirág (Campanulla trachelium)

kereklevelű harangvirág (Campanulla rotindifolia)

terebélyes harangvirág (Campanula patula) csipkevirág:

bolondító beléndek (Hyoscyamus niger)

csattanó maszlag (Datura stramonium)

közönséges aszat (Cirsium vulgare)

erdei liliom: medvehagyma (Allium ursimum)

erdei viorel: tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia)

farkasalma: közönséges farkasalma (Aristolechia clematitis) ghiocel:

kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis)

tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

harangvirág: felfutó sövényszulák (Kalystegia sepium)

kakasvirág: mocsári nőszirom (Iris pseudacorus)

katin: ezüstös homoktövis (Hippophae rhamnoides)

kígyó virág: szőrös fenyőspárga (Monotroppa hypopitys) klopocel virág:

közönséges harangláb (Aquilegia vulgaris)

mezei gólyaorr (Geranium pratense)

kukukkvirág: berki szellőrózsa (Anemone nemorosa)

lakrimioara: májusi gyöngyvirág (Convallaria majális)

lósódi: réti lórom (Rumex obtusifolius)

mákvirág: vetési pipacs (Papaver rhoeas)

malin: zelnise (Padus avium)

margaréta virág: réti margitvirág (Chrisanthemum leucanthemum) mazarika:

hegyi lednek (Lathyrus linifolium)

négymagvú bükköny (Vicia petrasperma)

mezei garoáfa: pünkösdi székfli (Dianthus gratianopolitanus)

mezei garofita: vetési konkoly (Agrostemma githago)

mezei székfli: barátszékfü (Dianthus carthusianorum)

nádpurhagyma: ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum) nyirióra

epergyöngyike (Muscari hetryoides)

nemes májvirág (Hepatica nobilis)

tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia) ocetdudó: betyárkóró (Erigeron canadensis) pápura:

keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia)

széleslevelű gyékény (Typha latifolia) pelin: vörösörvű aggófű (Senecio erucifolius)

pillangó virág: réti boglárka (Ranunculus acris)

purhagyma: mezei tyúkháj (Gagea pratensis)

szulák: apró szulák (Convolvulus arvensis) toporás:

borzas ibolya (Viola hirta)

erdei ibolya (Viola reichenbachiana)

háromszínű ibolya (Viola tricolor)

illatos ibolya (Viola adorata)

sovány ibolya (Viola canina)

zsinikó: mocsári nőszirom (Iris pseudocorus)

zsinokor: szibériai nőszirom (Iris sibirica)

Szakirodalom

AICHELE, D. – GOLTE BECHTLE, M.

1991 Mi virít itt? Virágkalauz, Ciceró.

BORZA, Alexandra

1968 Dicfionar etnobotanic. Ed. Academiei.

HALÁSZNÉ ZELNIK Katalin

1981 Adatok a moldvai magyarok gyógynövényismeretéhez. Gyógyszerészet 25. évf. 10. sz. 361-367.

1987 Moldvai csángó növénynevek. In: Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 36. sz. Budapest.

1993 Sebkezelés a moldvai és a gyimesi magyaroknál napjainkban és Gelencén a XVIII. században. In: „Megfog vala apóm szokcor kezemtül… ” Budapest. 109-116.

MÁRTON Gyula

1972 A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai. Bukarest.

PÉNTEK János – SZABÓ Attila

1985 Ember és növényvilág. Bukarest.

RÁCZ Gábor – RÁCZ KOTILLA Erzsébet – LAZA Aristide

1984 Gyógynövényismeret. Ceres, Bukarest.

SIMON Tibor – CSAPODY Vera

1988 Kis növényhatározó. Tankönyvkiadó, Bp.

Címkék: ,

Egy hozzászólás to “ADALÉKOK EGY MOLDVAI CSÁNGÓ FALU NÉPI NÖVÉNYISMERETÉHEZ”

  1. Flórián Kavecsánszki Says:

    Nagyon jó cikk🙂

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: